Szeretet sokféleképpen…

Olvastam a feltételekkel teli és a feltétel nélküli szeretetről..
Érdekes dolgok ezek..

Szülői kötelességek, elvárások, a teljesítmények arányában.. Persze a gyermek felé.. Az egyiket pl a feltétel nélkülit megkapja, akkor azt hiszi a gyermek, hogy ez kijár neki.. Ha feltételkehez kötöttet kapja csak, akkor azt érzi, nem szeretik őt eléggé..

Érdekesek ezek a gondolatok…

Minap a unokáim kaptak tőlem egy ezrest, mert strandra mentek.. Nem tartottam velük, mondván, más dolgom van. A pénzt egy kis fagyira szántam nekik. Szépen megköszönték, örültek neki.
Eszembe sem jutott, hogy arra gondolnak, hogy ezért most nekik meg kell felelni valahol, valakinek. A szívem melegével, szeretetével adtam, mert tudtam adni .. Ez is nagy dolog manapság, ha adni tudunk.

Viszont keserű szájízt hagy az, hogy ezt annyira tudományos módon kell megfogalmazni… Meg érdemlik –e? Hát tud valaki olyat, hogy egy kiskamasz állandóan jó, és semmi csínyt nem tesz, vagy mindig azt teszi, amit mondanak neki? Ellentétek sorozata az élete.. Igent mond és nem azt teszi, nyugodtnak mondja magát, de belül nyughatatlan.. Gyakorló nagymamaként ilyennek ismerem a kis kamasz gyerekeket..